Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen.
Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

Legboldogabb perce volt életünknek,
mikor csendben össze ért a szánk,
égő tüzet láttam én szemedben,

és a magány csendje vigyázott ránk.

Mielőtt elalszol gondolj rám, s én rád gondolok,
őrizd álmom míg én szépet álmodok!

Csendes éjszakán elkerül az álom,
mindig Rád gondolok, és hozzád vágyom.
Gondold azt, hogy ott vagyok veled,
és nézem a két szép szemed, hallgatom a lélegzeted.
A füledbe sugom, hogy nagyon jó veled!

Az élet rögös útján találkoznunk kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk egymás mellett.
Fogd hát meg a kezemet és én veled megyek,
rád bízom magamat mert nagyon szeretlek!

Üres az ágy és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet
rámtör az érzés:  SZERETLEK TÉGED!